Részletes technikai elemzés
Natív emojiválasztó építése macOS-re Swiftben
Electron és felesleges súly nélkül
Ez az Emoji Picker for macOS fejlesztési naplója. Azért készítettük, mert a beépített választó csevegés közben folyton megakasztotta a saját írásunkat. A beépített megoldáshoz egérre kellett váltani, és lassú a használata. A cél egyszerű volt: gépelj, válassz, és haladj tovább.
Ebben a részletes elemzésben
A valódi munkafolyamat-probléma
A macOS-ben már van emojiválasztó. Alkalmanként használva tökéletes. Sok szöveges munkánál viszont lelassított minket. Megnyitod a panelt, átnyúlsz az egérhez, választasz, bezárod a panelt, visszatalálsz a gondolatmenetedhez. Ismételd ezt meg naponta több tucatszor, és a megszakítások ára nyilvánvalóvá válik.
A korai belső tesztek megmutatták, mennyire zavaróak a téves aktiválások. Addig szigorítottunk a szabályokon, amíg az aktiválás unalmasan kiszámíthatóvá nem vált: beírod, hogy ;, az aktuális alkalmazásban maradsz, billentyűzettel választasz, és írsz tovább.
- A támogatási és hibajegy-munkafolyamatokban gyors beszúrásra van szükség, amikor sok rövid üzenetet kell átnézni.
- Kódellenőrzési megjegyzésekben és commitüzenetekben általában már tudjuk, mit akarunk, ezért a kategóriák böngészése lassabb, mint beírni egy keresést.
- Ha naponta több mint 40-szer kell panelt váltani, az gyorsan megtöri a gépelés ritmusát.
Architekturális döntések
Globális gyorsbillentyűk kezelése
A bevitelt egy Core Graphics event tap és egy védett állapotgép kezeli. Egy korlátos méretű, memóriában tárolt puffer megőrzi az előtérben lévő alkalmazás legutóbbi nyomtatható karaktereit, hogy a beállított aktiváló jelsor felismerhető legyen. Alkalmazásváltáskor, billentyűparancsoknál, nem nyomtatható bevitelnél és megszakításkor nullázódik. Egy állítható felugrási késleltetés nyugodtan tartja a felületet, amíg a keresést még gépeled.
NSPanel vagy NSPopover?
NSPopover alapon kezdtünk, majd áttértünk az NSPanel használatára. Az NSPopover gyors alkalmazásváltáskor túl könnyen elvesztette a fókuszt a Slackben és a Chrome-ban. Az NSPanel explicit irányítást adott az életciklus felett, és kiszámíthatóan továbbította a billentyűzetbevitelt az alkalmazások között.
A Kisegítő lehetőségek engedély és a beszúrási stratégia
A Kisegítő lehetőségek engedély lehetővé teszi, hogy az Emoji Picker figyelje ezeket a globális eseményeket, és billentyűzeteseményeket küldjön vissza az aktív alkalmazásnak. Elvetettük a vágólapon keresztüli beszúrást, mert a vágólap tartalmának felülírása meglepő, és nehéz megbízni benne. Az alkalmazás nem vizsgálja a szövegmezőt az AXUIElement segítségével; a munkamenet kezdetén megjegyzi, melyik alkalmazás van előtérben, és beszúrás előtt ellenőrzi, hogy még mindig ugyanaz az alkalmazás van-e előtérben.
Számolt szövegcsere
Egy beágyazott munkamenet megszámolja, hány aktiváló- és keresőkarakter jutott el a célalkalmazáshoz. Kiválasztáskor az Emoji Picker ugyanennyi Backspace billentyűeseményt küld, majd a kiválasztott Unicode-szöveget szintetikus billentyűzeteseményként küldi el. A vágólapot soha nem módosítja. Az egyéni vezérlők ennek ellenére eltérően értelmezhetik a szintetikus billentyűzeteseményeket, ezért fontosak a célalkalmazás-ellenőrzések és a megszakítás viselkedése.
A kontextusfelismerés szabályai
Ezekkel a gyakorlati szabályokkal tartjuk kiszámíthatóan az aktiválást:
- Figyelmen kívül hagyja az Emoji Picker saját ablakait és a felhasználó kizárási listáján szereplő alkalmazásokat.
- A legutóbbi bevitelt és minden aktív munkamenetet az előtérben lévő alkalmazáshoz köti; alkalmazásváltáskor a munkamenet megszakad.
- A beállított aktiváló jelsort a legutóbbi nyomtatható bevitel korlátos hosszúságú végével veti össze.
- Egy beágyazott keresésben betűk, számok, aláhúzásjel, pluszjel és kötőjel engedélyezett; minden más bevitel megszakítja.
- A felület megjelenítése előtt alkalmazza a felhasználó nyitószekvencia-tiltólistáját, a keresés minimális hosszát és a felugró ablak késleltetését.
- A közvetlen megnyitás aktiváló jelsora testre szabható (például ;; vagy //) azoknak, akik a kifejezett meghívást kedvelik.
Egyszerűsített állapotlogika (az olvashatóság kedvéért rövidítve):
func handle(_ event: KeyEvent, frontmostApp: App) {
guard frontmostApp != emojiPicker, !isExcluded(frontmostApp) else {
resetRecentInput()
return
}
if session == nil, recentInput.appending(event).hasSuffix(inlineTrigger) {
session = .inline(target: frontmostApp, deleteCount: inlineTrigger.count)
} else if session?.accepts(event) == true {
session?.appendToQuery(event)
showAfterConfiguredDelay()
}
}
func commit(_ text: String) {
guard session?.target == frontmostApp else { return cancel() }
postBackspaceEvents(count: session?.deleteCount ?? 0)
postUnicodeKeyboardEvent(text)
}
Egy hiba, amely jobb állapotmodellre kényszerített
A v1.3 változásnaplójában szereplő egyik hiba vakfoltot tárt fel a frissítő állapotmodelljében: a Checking... felirat látható maradhatott akkor is, ha nem volt frissítés, az Available pedig ismeretlen maradhatott. A hiba kicsi volt, de a bizalomra gyakorolt hatása nagy.
A javítás arra kényszerített minket, hogy szigorítsuk az állapotgépet, ahelyett hogy helyben foltozgatnánk a feliratokat. Ez megváltoztatta, hogyan kezeljük a felület állapotát az alkalmazás többi részében: explicit átmenetek, kevesebb kikövetkeztetett állapot, és szorosabb szinkron az aszinkron ellenőrzések és a látható állapot között.
- Tünet: a frissítő állapotszövege elavult maradt a sikeres, frissítést nem találó ellenőrzések után.
- Kiváltó ok: hiányos állapotátmenetek az aszinkron frissítési visszahívásokban.
- Eredmény: az állapot megjelenítését most explicit állapotátmenetek vezérlik.
Megjegyzések a teljesítményről
Ami igazán számít: az aktiválástól a beszúrt emojiig eltelt idő. Ezért maradtunk a natív Swift + AppKit futtatókörnyezetnél egy böngészőmotorra épülő megoldás helyett.
Mérés: Mac15,11 (Apple M3 Max), macOS 26.2, build 25C56, a kiadott ZIP-ből származó v1.3.1 verzióval. Az alábbi indítási idő a folyamatszinten látható indítást jelenti az open -n parancstól addig, amíg az alkalmazás folyamata megjelenik.
Első indítás a munkamenetben
217.68 ms (egyetlen futtatás, folyamatszinten látható indítás).
Meleg újraindítás
110.02 ms medián 7 újraindítás alapján.
Memória tétlen állapotban
110.4 MB RSS a ps szerint; ugyanebben a futtatásban a Tevékenységfigyelő 99.4 MB valós és 29.6 MB privát memóriát mutatott.
Csomagméret
4.49 MB ZIP, 12.96 MB alkalmazáscsomag a lemezen.
A memóriaértékeket változtatás nélkül közöljük, mert eltérő számítási modelleken alapulnak. Az itteni RSS nagy része az AppKit keretrendszer megosztott memóriája; a privát memória a tesztjeinkben 30 MB alatt marad.
Swift + AppKit vs. Electron macOS-segédeszközökhöz
A mindig futó segédeszközöknél a futásidejű viselkedés többet számít, mint a felület hordozhatósága. Ezért a natív Swift + AppKit mellett döntöttünk, a következő gyakorlati okokból:
- Kis méretű terjesztési csomag és közvetlen indítás JavaScript-futtatókörnyezet bemelegítése nélkül.
- Közvetlen integráció a kisegítő lehetőségekkel és a szövegbeszúrással, natív macOS API-kkal.
- Nincs beágyazott böngészőmotor és folyamatfa egy könnyű billentyűzetes segédeszközhöz.
A beépített eszköz, a Raycast és az Emoji Picker mért indítási idejét az összehasonlító oldalon találod.
Tervezési kompromisszumok
Miért a menüsorban?
A menüsori eszközöket könnyű futva tartani, és gyorsan előhívhatók. Ennél a terméknél ez egybevágott a valósággal: a felhasználók csevegés, hibajegyek, commitüzenetek és dokumentumok írása közben újra meg újra előhívják.
Miért szándékosan minimális a felület?
Szinte minden díszítőelemet eltávolítottunk, amely lassította a választást. A saját mindennapi használatunkban az áttekinthető kategóriák, a magától értetődő billentyűzetes navigáció és a minimális keret jobban működött, mint a gazdagabb vizuális megoldások.
Amiben a beépített választó még mindig jobb
Ha csak ritkán szúrsz be emojit, a macOS saját választója is elég jó, és semmilyen beállítást nem igényel. Az alkalmazásunk azoknak szól, akik egész nap ezt csinálják, és újra meg újra megérzik a megszakítások árát.
Miért helyi működés?
A helyi működés nem volt alku tárgya. Nincs kötelező fiók, nincs felhőfüggőség, és a gépelésed nem halad át külső szolgáltatásokon.
Ami meglepett minket
- Az apró állapothibák jobban árthatnak a bizalomnak, mint a szembeötlő vizuális hibák.
- A haladó felhasználók azonnal észreveszik a téves aktiválásokat.
- Senki sem kért új funkciókat, amíg az aktiválás meg nem szűnt tévesen elsülni.
A legfontosabb tanulság: a billentyűzetes eszközöket a következetességük alapján ítélik meg, nem az újdonságuk alapján. Ha az alkalmazás minden alkalommal ugyanúgy viselkedik, állandó helyet vív ki magának a munkafolyamatban.
Ismert korlátok
- A Kisegítő lehetőségek engedély szükséges az aktiváló billentyű globális figyeléséhez és az alkalmazások közötti beszúráshoz.
- Az alkalmazás nem vizsgálja az aktív mező metaadatait, azt sem, hogy a mező biztonságos-e. Azok az alkalmazások, amelyekben nem kéred az aktiváló jelsor figyelését, felvehetők a kizárási listára.
- Egyes egyéni szövegvezérlők eltérően értelmezik a szintetikus Backspace- vagy Unicode-billentyűzeteseményeket, ami ronthatja a beszúrás megbízhatóságát.
- Az aktiváló jelsor felismerését leginkább latin betűs billentyűkiosztásokon teszteltük.
Támogatás
Tegyél fel kérdést, jelents be problémát, vagy kérj új funkciót az Emoji Picker támogatási oldalán. Nem kell fiók.
Próbáld ki az Emoji Pickert
Hibát találtál? Jelentsd be az alkalmazás verziójával, a macOS verziójával és a reprodukálás lépéseivel.